2007. 11. 12
Sajnos kicsit későn jelentkezem, de egyéb irányú elfoglaltságaim miatt megértést kérek.
Minap ing vásárlásra adtam a fejem, ami keserves gondolatra ébresztett. Kíváncsi lennék, hogy ki és mennyi pénzért gombolgatja be az eladni kívánt ingeket, mielőtt berakják a zacskóba. Hát nem, tartozik a legjobb melók közé. Nem irigylem. Szerintem a gyerekmunka itt kezdődik. Ja és az inghez adnak, pici nylon zacskóba csomagolt két pótgombot. Ezeket a munkákat tuti nem gépek csinálják. És egész nap ezt csinálni, az nem semmi. És hogy futhat az emberke neki a következő napnak? De gondolom, mindenki tud hasonló álom melót.
Egy cimborám esténként gyógyszeres dobozokat hajtogatott darabját nyolc forintért. Reggel vitte ládákba a gyárba és hozta a lapra kivágott hajtogatni valót. Már csak Örkény hiányzik.
Én meg voltam lapbehúzó. Az se semmi. Éjszakás műszakban este nyolctól reggel hatig egy heti újságba kellett beletenni az ingyenes mellékletét a nyomdában. Na az se semmi. Bagózni nem lehetett, mert papírgyár, beszélgetni nem lehetett, mert a nyomdagépek iszonyú hangosak, és fülvédőben kellett dolgozni. Ja és darabja volt 50 fillér. De a legjobb, hogy mindezt minden ujjadon gumiujjban, mert a papír szétvágja a kezed.
