2007.05.16
Mostanság Csányi Vilmostól olvasok egy könyvet. A kollégám beszélt rá, hogy olvassam el, mert sok elgondolkodtató dolgot írt az ember. Már a könyv eleje megtetszett, úgyhogy jó szívvel ajánlom mindenkinek. Ezek az írások fogalmazták meg bennem az alábbi felvetést. Milyen lenne a föld, ha nem az ember népesítené be, hanem mondjuk a termeszek. Mindenhol, termeszvárak lennének városok, kitaposott hangyaösvények az utak helyén. Ugyanúgy mint az ember túlszaporodna, és ellepné az egész Földet. Milyen lenne ha a hangyák üldöznék az embert és ők írtanának minket, ők csinálnának nekünk kis természetvédelmi területeket, rezervátumokat. Nem nagyon örülnénk neki. Elég gyorsan lepusztítanának mindent. Felennék a növényeket, és állatokat, elpusztítanának mindent. De vegyünk más lehetőséget. Ne a hangyák, hanem legyenek a madarak, vagy a kutyák. Ott lenének minden földrészen, és a csoportosságukkal legyőznének minden náluk nagyobb élőlényt. Az embereknek a föld alatt kellene élni, meghúzódva odúkban, barlangokban mint az egerek. Nem tudnánk az „autópályáiktól” eljutni egyik helyről a másikra (mert ügye azt biztos tudjátok, hogy egy autópályaépítés, az ott élő állatokat elvágja egymástól. Olyan ez nekik, mint a berlini fal volt. Ha éppen valaki átment a felépítésének éjszaka a másik oldalra, az ott is maradt. Többet azok nem találkoztak.) Nem nagyon örülnénk neki. Hát valószínű ők se örülnek nekünk. Mert mi túlszaporodtunk. Elleptük a Földet. A wikipédiát elvetemült unatkozásomban szoktam olvasgatni. Van egy olyan gomb, amit ha megnyomsz, akkor véletlenszerűen behoz egy lapot. Ekkor találtam egy olyan mutatóra (a nevére már nem emlékszem), ami azt mutatta meg, hogy agy ország fejlettsége, életszínvonala, lakosa és még egy pár mutatója alapján megmondta, hogy mekkora földterület kellene a megélhetéséhez. Azt mondja, hogy Magyarország a maga 10 milliónyi lakosával az adott színvonalán kb. másfélszer nagyobb területből tudná fenntartani magát mint a mostani. De ha tovább fejlődünk a területnek is nőnie kell (zárójelesen írom, hogy erre nyílván sokkal korábban rájöttek. A gyarmatosításkor, meg az I. világháború előtt). Luxenburgnak például 25-ször kéne nagyobbnak lennie. Visszatérve az előző fejtegetéshez, ha ezt az összes szárazföldre (nyílván a lakhatóakra gondolok) vetítenénk és az összes 6 milliárd emberre, akkor kijönne, hogy kevés a szárazföld. Mert nem tudjuk az adott földből a megélhetést kiaknázni, mert a lehetőségket fogyasztjuk. Az olaj fogy, a széndioxid nő, az esőerdők fogynak, az oxigén csökken. Felborult az egyensúly.
Erre vannak az állatvilágból is példák. Igaz sokkal kisebb léptékben és sokkal kisebb ideig. Itt van például a sáskajárás. A sáskák ilyenkor elképesztő módon elszaporodnak, addig amíg felesznek maguk előtt mindent, addig amíg elfogy a kaja és éhen halnak. Ezt fogjuk szerintem mi emberek a Földdel is csinálni, aztán jöhet a Star Wars-os világegyetem népesítés, újabb lehetőségek kiaknázása.
Az a baj, hogy a sáskák ellen van orvosság, míg az ember ellen nincs. A természet csak ritkán, és kezelhetően alkot sáskajárásokat. Mi történik, ha kezdenek elszaporodni a sáskák? A madárpopuláció ezt észreveszi, kap az alkalmon, több kaja, több utód, szépen ledézsmálják, őket, de ekkor a madarak lettek többen, nyílván ekkor a kigyók, akik a tojásokat eszik, meg a ragadozó madarak lesznek egy kicsit többen, amíg ismét ki nem egyensúlyozódik a helyzet. A természet „meggyógyítja” magát. Az ember ellen hogy fog gyógyítani? Egy két földrengéssel, vírusokkal próbálkozik, de nem sikeresen, mert kezdünk „ okosabbak” lenni nála. Tudjuk a betegségekre a gyógyszert.
Hülyén hangzik, de egy új ebola kellene, hogy az ükunokáinknak is maradjon élettér.
